Nyílt napok:

2017. november 14. (kedd) 15:00 óra

2017. november 16. (csütörtök) 15:00 óra

Gazdag programmal, az iskola bemutatásával várunk minden érdeklődőt!

A+ A A-

Tanárainkról

Először 1950-ben kerültem kapcsolatba a "gépipari"-val. Mint a Révai Miklós Gimnázium Diákszövetségének sportvezetője és röplabdása, tárgyaltam a gépiparistákkal, szerveztem a röplabdamérkőzéseket. Az ekkor a már jóhírű együttestől, a megyei középiskolai bajnokcsapattól, amelyben Csendes, Joó, Kalász, stb. játszottak, nagyon kikaptunk.

Farnady ErnőGimnáziumi érettségim után a Vagongyárban hegesztő átképzősként a gépiparisták tanítottak meg hegeszteni. Hegesztettem a darukat, az ágyútalpakat a sztahanovisták árnyékában.

A miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem elvégzése után egy évig maradtam "álprofi" sportolóként. A Miskolci VSE röplabdaegyüttesével az NB I ezüstérmes sportolója lettem. Közben a "pedagógiával" is megismerkedtem - a selyemréti középiskolai diákotthon félállású nevelőtanáraként is tevékenykedtem.

1958 nyarán hazajöttem Győrbe. A Jedlik Ányos Gépipari Technikum igazgatója augusztustól műszaki tanárként alkalmazott. Harmadik osztályosokat (köztük a későbbi, mai igazgatót, Nagy Pétert és Orbán Attilát) és másodikosokat (köztük a későbbi, mai műhelyfőnököt, dr. Újvári Miklóst) kezdtem el oktatni a műszaki tantárgyakra.

Ez időben a nappali tagozatos gépészeken kívül az esti és a levelező tagozaton gépész, villamos és öntő képzés is folyt. Gergelyi Kornél igazgató "ifjú titánként" tartott számon, és egy év után 13 tantárgyat osztott rám (köztük villamos technológiát, tüzeléstant, öntészetet). Sok olyan tanuló járt az esti, levelező tagozatra, akik szakmájuknak már mesterei voltak, de a háború megakadályozta, hogy tanulmányaikat befejezzék. Az öntőkkel Budapestre mentünk egyszer tanulmányi kirándulásra. Első este az Erzsébet szállóból lejőve elkezdett csöpörögni az eső. Az esernyőkért valakinek fel kellet volna menni. Az ilyenkor szokásos megoldás: a legfiatalabb menjen fel - felmentem az esernyőkért.

A győri röplabdások örültek hazajövetelemnek. Felkértek az NB I-es Győri Dózsa férfi röplabdaszakosztálya edzőjének és egyúttal játékosának is. Több évtizedig játszottam még, és még több évtizedig edzettem a dózsás röplabdásokat.

Schaub Sándor testnevelő kollégám azonnal hozzám irányította az iskola röplabdásait. Ettől kezdve 33 éven át vezettem az iskola röplabdaszakosztályát, edzettem a fiúkat, leányokat. Ezen idő alatt alig volt olyan év, hogy az iskola csapata ne nyerte volna meg megyénk röplabdabajnokságát. A fiúkkal (persze időben más-más csapattal) az országos középiskolai bajnokságok (később Diákolimpia) során bejártuk az országot. Békéscsabán, Kazincbarcikán, Kecskeméten, Budapesten és sok más városban sikeresen szerepeltünk.

Szinte az egész országgal megismertettük a győri Jedlik Ányos Gépipari Technikum nevét.

Sok jó játékos pályafutása indult el a gépipariból. Érdekesség, hogy a hatvanas években a Miskolci Egyetem NB II-es röplabdacsapata kezdő hatosának játékosai győri gépiparisták voltak: Molnár László, Tóth Nándor, Tunner István, Gubicza László, Kraffel Károly, Szabados Oszkár. A mostani megyei röplabdaszövetség elnöke (Molnár László), az NB II-es csapatok edzői (Tullner János, Gubicza László), valamint az iskola röplabda vezetője (Szabados Oszkár) is a gépipariban kezdett el és tanult meg röplabdázni.

Persze ekkor is a foci volt az első sportág az iskolában. Nemcsak a diákok, de a tanárok is hódoltak a labdarúgásnak. Városi eseménynek számított az évente megrendezett egy-egy Révai-Jedlik találkozó. Ezeken a mérkőzéseken mintegy ezer néző (tanulók) biztatta a focistákat (a tanárokat).

Egyik mérkőzésről, amelyet a régi DAC pályán játszottunk, a KISALFÖLD így számolt be: "... Az első félidő gól nélkül telt el, de a II. félidőben a gépesek Farnady révén megszerezték a vezetést. Ezt az előnyt hamarosan kiegyenlítették a révaisták. A mérkőzés vége felé aztán a gépipariak Farnady újabb góljával győztesen vonultak le..."

Mint fiatal tanárt, az iskola ifjúsági szervezete tanácsadó tanárának neveztek ki. Az akkori időkre jellemző, hogy öcsémet, Lászlót, kitűnő bizonyítvánnyal elsőre nem vette fel elsősnek a városi tanács, mert apánk Londonban élt. Oda úgy került ki, hogy 1956-ban, mint a Szociáldemokrata Párt győri titkára Kéthly Annával Nyugaton maradt, disszidált. Gergelyi igazgatónak köszönhetően sikerült azért az akkori idők Győr városának legelső iskolájába, a gépipariba beiratkoznia. Érdekessége a dolognak, hogy öcsém a gépiparit kitűnően végezte el, és a moszkvai egyetemen (most már) folytathatta tanulmányait, ahol automatika szakon szerzett mérnöki oklevelet.

Visszatérve az oktatásra, a nevelésre. 1960-ban osztályfőnök lettem. Ezt követően már két osztályt volt szerencsém az elsőtől a képesítőig elkísérnem. Mint sportoló is örömömre szolgált, hogy mindhárom osztályom az olimpiák évében végzett. Szerettem az osztályfőnöki munkát, szerettem a tanulókat, és úgy érzem, ők is szerettek engem. Sok-sok kellemes és kellemetlen problémát megoldottunk, sokszor a szülőkkel is, közösen. Sok kellemes, együtt eltöltött napunk volt. Mindegyik osztályommal bejártuk az országot. Miskolcot, Dunaújvárost, Pécset, Budapestet, sok-sok helyet, Szlovákiát is felkerestük tanulmányi kirándulásaink során. Osztályfőnöki munkám legnagyobb elismerése talán az volt, hogy az akkori igazgató (Szilágyi Ferenc) és tanártársaim (Kovács József, Pálinkás László, Sántha János) fiaikat az én osztályomba osztatták be.

Osztályaim tanulói közül sokan mérnökök lettek. Büszke vagyok rájuk, amikor az érettségi találkozójukon beszámolnak arról, hogy a Paksi Atomerőmű főmérnökeként, a MOFÉM vezérigazgatójaként, külföldi cég vezérképviselőjeként, vagy egyéb tisztességes gépészként dolgoznak. Alig van egy-két olyan volt diákom, aki elhagyta volna a pályáját, aki nem gépészként dolgozik.

Osztályfőnöki munkám a tanácsadói munkámhoz is erősen kapcsolódott. Sok szakkört (fotó, modellező, vöröskereszt, ifjú gárda, országjáró, műszaki, stb.) szerveztem, ahol a tanulók érdeklődésüknek megfelelően tevékenykedhettek, tehetségüket fejleszthették. Sikerült (még a vallásos érzelmű) tanár kollégáimat is rávenni arra, hogy az iskola diákszervezetének munkáját segítsék. Persze mindenkit olyan feladatra kértem fel, amely szívéhez közel állt. Ozora Feri bácsit, aki valaha főcserkész volt, a természetjárás segítésére, Szlavonits Feri bácsit, aki a matematikát oktatta, a tervezésre, a könyvelésre, Csárics Edét a modellezésre, Kovács Józsi bácsit a fotózásra, stb. Az iskola elismertségét a hatvanas években jól jellemezte egy-egy ifjúsági nap.

Olyan próbázást vezettem be, hogy egy-egy állomáson adott témakörből kellett próbázni az összes tanulónak hatos, nyolcas csoportokban. Az állomások helyei: a megyei, a városi tanács, a rendőrség, a kiegészítő parancsnokság, a pártbizottságok, a sportpályák, a Bakony hegyei voltak. A megye, a város vezetői ilyen alkalmakkor szívesen segítettek nekünk. Persze, gyerekeik hozzánk jártak iskolába. Az ifjúsági szervezet segítéséért a KISZ aranykoszorús jelvényével tüntetett ki.

Mint műszaki iskola, a motorizáció érdekelt minden tanulót. Volt az iskolának egy régi Chrisler gépkocsija, amelyen gyakorolták a vezetést a reptéren.

Gépész öntudatunk várost megmozgató rendezvényei voltak a vidám ballagások. Lovaskocsival, az öreg Chrislerrel, Barlavits Ferenc kollégám favázas BMW-jével, traktorral, biciklivel, rollerral végigvonultunk rendőrök díszkíséretében a Tanácsköztársaság (ma Szent István) úton, a Baross úton, a Rába partján, miközben százak álltak a járdán, és tapsoltak nekünk. A hetvenes évek elején alig volt személygépkocsi az országban. Az elsők között én vettem egy Trabantot. A tanulók szinte kisorsolták egymás között, hogy mechanika órán ki, mikor mossa a "járgányt".

Gépkocsis történet a következő is. 1970-ben apám hozott egy aranyszínű Ford Cortina gépkocsit. Mivel Győrött akkor nyugati típusú gépkocsi alig volt, az iskola összes diákja magáénak érezte, büszke volt rá. Amikor az iskola épületét bővítették, az egyik téglát szállító teherautó az iskola túloldalán a park mellett parkoló (akkor még lehetett) kocsimat megnyomta, szinte az egész iskola kivonult, és majdnem meglincselték a sofőrt.

1963-tól "oktatási reform" bolygatta meg a szerintem is nagyon jó akkori magyar iskolarendszert. Elkezdődött iskolánkban a felsőfokú szaktechnikus képzés. Első úttörői az öntők voltak. Majd beindították a felsőfokú technikusképzést, amellyel egy időben a középfokú technikumokat, így a Jedliket is, szakközépiskolává alakították át. Az iskola épületében esti tagozaton Felsőfokú Gépipari Technikum kezdte el működését. A Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alá tartozó felsőfokú technikumba kineveztek docensnek, majd felsőfokú technikumi tanszékvezető tanárnak. Alig pár évfolyamon kezdtük el az oktatást, az újabb és újabb átszervezést követően kihelyezett tagozatunk működött Sopronban és Szombathelyen. Majd megszüntették a felsőfokú gépipari technikumokat, amelyeket a Budapesten létesített Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola kihelyezett tagozatává szerveztek. Ekkor kineveztek főiskolai docensnek. Szilágyi Ferenc, a Jedlik Ányos Szakközépiskola igazgatója, majd a Felsőfokú

Gépipari Technikum igazgatója lett a kihelyezett tagozat vezetője.

A felsőfokú technikum főállású oktatói zömében gépészmérnökök voltak: Kerecsényi József, Marafkó Imre, Ujvári Miklós, Pintér József, Gubicza László. Az esti tagozatos képzést a budapesti anyaiskola magához vette, így Győrött a levelező képzésre tértünk át az általános gépész és gyártástechnológia szakon. Mivel a gépipariban oktattunk, természetes volt, hogy sok technikus-tanár itt szerzett üzemmérnöki oklevelet (Pális Ferenc, Paár Ottó, Paróczi Gábor, Hegedűs Tibor, Orbán Attila, Mágl Mihály, Kéri Lajos, Sipos Jenő, Tóth Tihamér, Végh Kálmán), és sok jedlikes tanár segített az oktatásban (Nagy Péter, Barcsik Géza, Bubernik Attila, Czéhmester Tibor, dr. Kamarás Árpádné, Kiss Imre, Kóbor József).

Szilágyi Ferenc igazgatósága után a közép- és felsőfok vezetése különvált. A középfokú iskola igazgatójának Nagy Pétert, a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola tagozatvezetőjének engem neveztek ki. Beiskolázási területünk az egész ország volt. Ennek ellenére a létszám egyre csökkent, főállású oktatóink máshova mentek dolgozni, oktatni. A Jedlik Szakközépiskola bővülésével a Bánki konzultációs központja átment Révfaluba a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola épületébe. Hallgatói létszámunk kritikussá való csökkenése miatt a győri konzultációs központot 1991-ben megszüntették Ezt követően nyugdíjazásomig - két éven át - Budapestre jártam fel a főiskolára dolgozni, oktatni.

Húsz év alatt Győrött 1200 üzemmérnök szerzett főiskolai oklevelet a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola győri tagozatán.
A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola megszületésénél is bábáskodtam, mint félállású docens. Az első győri évfolyamon a vasútgépészeket oktattam. Dr. Hegedűs Gyula főigazgató felkérésére a járműgyártási szak teljes programjának kidolgozását vezettem. A szak beindításakor a "Képlékeny alakítás" c. tantárgyat oktattam, amelynek főiskolai tankönyvét elkészítettem, megírtam. Még ma is ebből a jegyzetből oktatják a Széchenyi Főiskolán a képlékeny alakítást.

Nyugdíjas éveimet éppen úgy kezdtem, mint oktatói pályafutásomat: felajánlotta a Jedlik Ányos iskola igazgatója, hogy néhány órában tanítsak. Ezt természetesen nagy örömmel vettem, s azóta újra a "gépipariban" oktatok. E mellett néhány órát adok a Széchenyi Főiskola gépészmérnöki karán, és a röplabdával sem szakítottam.

1960 óta a Győri Röplabda Szövetség elnöke, 1970 óta a megyei szövetség főtitkára, 1989 óta a Magyar Röplabda Szövetség elnökségi tagja és az NB II Liga elnöke vagyok. 1998-ban megjelent gondozásomban a "Győri röplabdázás 50 éve" című könyv.
Pályaválasztásom során nehezen tudtam dönteni. Szerettem az embereket, a tanítást, szerettem a sportot, és közel álltak hozzám a természettudományi ismeretek. Az élet kegyes volt hozzám. Mint gépész-, majd gazdasági mérnök a műszaki tudományok közelében dolgozhattam. Mint középiskolai tanár kb. 1500 diákot érettségiztettem, mint főiskolai docens mintegy kétezer mérnök hallgatót oktattam. Mint sportoló, még ma is röplabdázom. Edzőként több ezer fiatallal ismertettem meg, szerettettem meg a röplabda sportágat, és sportvezetőként az egész ország röplabdázásának irányításában is tevékenykedhetek.

Elismerésben sem volt hiányom. Több városi, megyei, miniszteri dicsérő, elismerő oklevelet kaptam, az oktatás, a sport érdemes és kiváló dolgozója címmel is kitüntettek. Legnagyobb elismerés számomra mégis az, ha tanítványaim boldogulnak, jól sportolnak, szépen élnek.

Farnady Ernő

Hírek, információk

GÉPGYÁRTÁSTECHNOLÓGIAI TECHNIKUS

2017.05.24

Tisztelt Jelentkező!

Bővebben...

Érettségi utáni képzések (nappali tagoza…

2017.02.23

A Győri Műszaki SZC Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Szakgimnáziuma...

Bővebben...

 

moodle
Jedlik Oktatási Portál

Következő események

A 2017-ban beiskolázásra kerülő tanulók
2021-BEN ÉRETTSÉGIZNEK,
2022-BAN SZAKMAI VÉGZETTSÉGET SZEREZNEK

Szükségük lesz-e reál- és humán műveltségre?
Szükségük lesz-e biztonságos továbbtanulási lehetőségre?
Szükségük lesz-e idegen nyelven beszélni?
Szükségük lesz-e használható szakmai ismeretre?
Kell-e majd szakmájukban korszerű eszközöket használni?

Ha a válaszuk IGEN -->
2017. november 22. Szerda
Cecília
A Nap kel 07:06-kor,
nyugszik 16:08-kor.
Holnap
Kelemen, Klementina
napja lesz.

A 2017/2018-OS TANÉVBEN
A GYŐRI MŰSZAKI SZAKKÉPZÉSI CENTRUM
INTÉZMÉNYEIBEN
INDÍTANI KÍVÁNT
INGYENES 
FELNŐTTOKTATÁSI
SZAKKÉPZÉSEK

Letöltés (.xlxs) -->

 

Kis- és középvállalkozások ügyvezetője I. és II.
képzésre a 2017/2018. tanévben

Bővebben-->

Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiája

Letöltés (.pdf) -->

 

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.