Horváth István tanár úr, sokak Pista bácsija idézi fel az 1930-as évek Fa- és Fémipari Szakiskoláját.

1928-tól 1931-ig voltam az iskola tanulója. Akkor még hároméves volt a képzés.

Hogyan kerültem az iskolába?

Az 1. sz. polgáriba jártam, az itt volt az iskola mellett (ma Radnóti Miklós Általános Iskola). Az udvaron láttam a fémes diákok szünetbeli játszását. Sok diák ismerősöm volt, így tudtam tőlük, hogy mit tanulnak elméletben és gyakorlatban.

Nyári szünetben mindig elmentem dolgozni, legtöbbször olyan helyet választottam, ahol vasas munkák folytak. Így határoztam el, hogy a fémipariba iratkozom be. Nem bántam meg.

A gépiparista napjai akkor a következő módon alakultak.

• elmélet 8-12-ig
• szünet 12-14-ig
• gyakorlat 14-18-ig.

Iskolai kirándulás 1931-ben

Futballcsapat az 1960-as években

Szombaton délelőtt is délután is gyakorlat volt. Az órák időtartama 60 perc volt.

Havonta egyszer délutáni önképzőkörön vettünk részt.

Ugyancsak havonta egyszer egy egész napos kirándulás volt menetgyakorlattal.

Szívesen gondolok tanáraimra; Ozora Ferencre, Hanzély Gyulára, Tolnai Bélára és a többiekre.
Hegedüs oktató úr egyik alkalommal egy munkadarab elkészítését akarta bemutatni, de nem sikerült neki. Ekkor azt mondta: így nem szabad csinálni. Ezután bemutatta, hogy kell jól megcsinálni.

Szikora oktató úr gép és mérőműszerek ismertetésénél figyelmeztetett bennünket, hogy mit nem szabad kölcsönadni: pl. órát, gukkert és asszonyt.

Az iskola megfelelt terveimnek, felkészített az életre elméletben és gyakorlatban. Akkori iskolámnak köszönhetem, hogy 17 évi munka után, mint gyakorlati oktató visszakerültem az iskolához.

Szerettem tanítani. Szórakozásom a kerékpározás és a futball volt.