Finta Zoltán

Múltidézés – a Szerszámgépgyártól a festővászonig

Szeretnék visszaemlékezni életem eddig eltelt részére, különös tekintettel a Jedlikben eltöltött időszakra.

A középiskolát a székesfehérvári Gépipari Technikumban végeztem 1954-ben, érettségi elnököm az országos hírű sportrepülő-tervező: Rubik Ernő volt.

Egy év munka után a katonaság következett (1955-57). Mivel főnökeimnek a forradalom után a cégtől távozniuk kellett, úgy éreztem, célszerű nekem is munkahelyet váltanom, hiszen a hozzájuk való kötődésemet mindenki ismerte. Ekkor kerültem Győrbe, a Szerszámgépgyárba szerszámszerkesztőnek (1957-72).

1960-ban megnősültem, majd esti-levelező tagozaton elvégeztem a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán a gyártástechnológia szakot (1965-1970). Ezt követően megbíztak a Technológia Ellenőrzési Osztály vezetésével.

Valójában az egyetem utolsó éveitől már sokat meditáltunk barátommal, Nagy Péterrel, hogy milyen jó lenne fiatalokkal dolgozni, talán tanítani. Az 1970-ben Pálinkás László igazgatótól kaptam egy lehetőséget az esti tagozaton. Nagyon tetszett.

Miután a munkámmal meg voltak elégedve, alkalmazást nyertem a Jedlikben. 1972. január 16-ával a gyárban felmondtam, és ezzel elkezdődött iskolai pályafutásom (1972-1995). Ekkor már Nagy Péter és Czéhmester Tibor is ott voltak. Ettől kezdve úgy neveztek bennünket: a TRIUMVIRÁTUS.

Mindhárman a gyakorlati életből érkeztünk, talán nem sértő, ha azt mondom, hogy ezzel friss vér került a rendszerbe. Szilágyi Ferenc igazgató bízott bennünk, nem avatkozott be munkánkba.

Az első évek talán nehezebbek voltak, mert válogatás nélkül gépészeti és technológiai jellegű tantárgyakat kellett tanítani, mondván: a jó technológia széleskörű ismereteket igényel (gépszerkezettan, anyagismeret, ellenőrzés, rajz stb.). Ezt a felfogást a szakfelügyelet esetenként kifogásolta ugyan, de éppen a kemény munkáért el is ismerték azt. Kikérték, majd elfogadták véleményemet, megbíztak különféle verseny- és vizsgafeladatok összeállításával. Nevemhez kötődtek az NC- CNC technológia első lépései, de ebben a továbbiakban nem vettem részt.

Jól megértettük egymást a később érkezett kollégákkal is (Hajdu Elemér, Kóbor József …). Ők is az iparból jöttek. Ennek előnyeit abból lehetett érezni, hogy a tanulmányi versenyekre való felkészítések remekül sikerültek. Sok kiváló helyezést értek el tanítványaink.

Jó kapcsolatom volt a diákokkal, bár meg kell mondanom, a szigorú tanárok közé soroltak. Igyekeztem becsületesen dolgozni, de meg is követeltem a munkát. Mindezt talán az igazolta legjobban, hogy amikor az egyetemre járók meg-meglátogattak bennünket, nem egyszer mondták: „a metallográfia vizsgára való felkészüléshez nagy segítséget adott a tanár úr középiskolában leadott anyaga”.

Később megbíztak a technológiai munkaközösség vezetésével. Ez sok elfoglaltságot jelentett, hiszen az évek során többször változott a képzési cél (pl. szakmunkásképzés, gépszerkesztőképzés, gépipari-számítástechnika képzés stb.). Ezek előkészítésében mindig részt vettem.

Természetesnek tartottam, hogy évente osztályfőnök legyek. Gyakran ütemeztünk be tananyaghoz kötődő üzemlátogatást. Az érettségi szünetben 2, illetve 3 nap kirándultunk azzal a céllal, hogy a diákok megismerjék Magyarország különböző tájait. Közben üzemlátogatást is becsempésztünk, például megnéztük a dunaújvárosi nagyolvasztót, a hengerművet. Ezeken a kirándulásokon mindig volt idő arra, hogy a gyerekek megnyíljanak, jó kapcsolat alakuljon ki tanár és diák, illetve a tanulók között. A jó osztályszellemhez segítettek a klubdélutánok, a különféle versenyek.

A munkaidő sokszor reggel 8-tól estig tartott. Délután szakköri foglalkozások (versenyekre való felkészítés, CNC szakkör, fotószakkör stb.), majd tanítás az esti tagozaton. Ezek közül talán a fotószakkör volt a legkedvesebb számomra. Már középiskolás korom óta hódoltam ennek a hobbinak. Fényképeztünk, laboráltunk, és az ezekhez tartozó tevékenységekkel foglalkoztunk. Országosan meghirdetett fotókiállítást is szerveztünk, amelyen rendszerint a neves Markó Ödön, a győri fotóklub elnöke volt a zsüri elnöke . Kiemelkedő eredményt Ponty Viktor tanuló ért el, aki jelenleg a Jedlikben tanár. Ezeken a foglalkozásokon a tanulók szórakozva tanultak, fényképeztek iskolai rendezvényeken, különféle oktatási segédanyagokat készítettek.

1995-ben mentem nyugdíjba, de 2005-ig még néhány órában kaptam lehetőséget tanításra a Jedlikben, illetve a Széchenyi István Egyetem gépészmérnök asszisztens képzésének Jedlikbe kihelyezett tagozatán.

A nyugdíjas évek ezek után kezdődtek. Engem, aki szerettem aktívan tevékenykedni, nem elégített ki igazán a kerti, illetve a ház körüli munka. Ettől kezdve feleségemmel többet utaztunk, ahol sokat fényképeztem, kiállításokra jártunk. Ezek a programok felkeltették érdeklődésemet a festészet iránt. 2006-tól kezdtem akvarellel, majd akrillal, ma pedig már leginkább olajjal dolgozom. Az első években csak kedvtelésből festegettem , később pedig festőművész ismerősöm, barátom tanácsára a kiállítás gondolatával is foglalkoztam

2009 júniusában volt az első nyilvános bemutatkozásom az iskola tanévzáróján, ami számomra külön öröm és megtiszteltetés volt. A következő megmérettetésre 2010 februárjában a szabadhegyi József Attila Művelődési Ház galériájában került sor. A tervek szerint 2011 tavaszán a győr- ménfőcsanaki Bezerédj kastély galériájában mutathatom be az újabb alkotásaimat.

Finta Zoltán

okl. gépészmérnök