Viszló László

Mottó: „aki húsz évesen nem forradalmár, nincs igazán szíve, de aki negyven évesen is az, annak nem elég az esze”

Nevem: Viszló László

Születtem: Csornán, 1938.07.21,

Apám: Viszló Imre föld. kut. fúrómester

Anyám: Pethő Jolán

Testvéreim: Erzsébet (1939-1942), Tibor (1948- )

Főiskolai oklevél: 1970 (filozófiai ea)

Egyetemi oklevél: 1978. (történelem-népművelés)

Feleségeim:

- Béki Gizella matematika-fizika szakos ált. isk. tanár

- Dr. Kocsis Zsuzsa a fizika tudományok kandidátusa, egyetemi docens

Gyermekeim: László 44 éves, vállalkozó, István 43 éves magánénekes (Nemzeti Kórus MÜPÁ), Péter 36 éves mérnök informatikus

Unokáim: heten vannak (két egyetemi hallgató, egy középiskolás, egy általános iskolás és három óvodás)

Kisgyermekként Egyházaskeszőn nevelődtem, nem éppen ingerszegény környezetben. Elvesztettem nagyszülőmet és a kishúgomat. Apámat katonának vitték. A pápai reptér közelsége és a németek rábai védvonala községünket hadszíntérré tette. Közvetlen közelről éltem át a bombázásokat. Láttam égő repülőket lezuhanni, néger ejtőernyősöket, menekülő német katonákat. Többször voltam közvetlen életveszélyben. Haltak meg mellettem. Láttam a nagybátyámat növendék állat mellett ekét vontatni földosztás után. Megtapasztaltam a beszolgáltatást, a padlássöprést, a kenyérért való sorban állást. Az alsó négy osztályt osztatlan iskolában végeztem. Szüleim aztán Pápára járattak. 4 évig marhavagonban utaztam, aztán kollégista lettem a középiskolás időszak alatt. Közgazdasági Technikumot végeztem. Kiváló tanáraim voltak. Példájuk nyomán korán elhatároztam, hogy tanár leszek.

a diákévek alatt minden évben kapáltam, kézzel arattam, cséplőgép mellett dolgoztam, míg újra nem kezdődött az iskola. 1957-ben megkezdtem tanulmányaimat a debreceni KLTE-en, de két hónap múlva mégis munkát kellett vállalnom. Tanácstitkárként (jegyző) helyezkedtem el, amihez volt képesítésem, mivel apám – a három évi szibériai megpróbáltatás után több műtéten esett át és a család átmenetileg kereső nélkül maradt. Szerencsére két év alatt teljesen felépült, akkor pedig nekem kellett a kötelező katonai szolgálatot megkezdenem. Kiváló katona lettem és 20 évesen fölvettek az MSZMP-be. Mivel nem kívántam főállású katona lenni, hanem a tanári pálya felé orientálódtam, parancsnokaim elintézték, hogy Zircen gyermek és ifjúsági vezető legyek.

Hét év után aztán a nagyközségben választott politikai vezető lettem öt éven át. Párt komisszár mégsem lett belőlem, mert nem kocsmáztam, nem léptem be a munkásőrségbe, a vadásztársaságba, nem fogadtam el – egyedül csak én – a balatoni szőlős telket.

Helyette, mert már négy éve albérletben laktunk a feleségem révén pedagógus kölcsönből építettem családi házat, tanultunk, gyermekeket neveltünk. Segítettem új üzemek létesítését (ülőbútorüzem, burgonya feldolgozó) új áruházat is építettünk. A gazdasági vezetők nyugdíjazásakor fiatal, képzett vezetőkről gondoskodtunk. (KTSz, Mezőgép, Komm?? Szolgáltató.) képtárt alapítottunk, létrehoztuk a vidék első természettudományos szakmúzeumát, gimnáziumunknak III. Béla király nevet adtunk, mivel ő alapította Zircet. Nem nézték jó szemel ezt Veszprémben, de amikor nem engedtük iskola igazgatónak kinevezni a megyei első titkár alkoholista referensét, azonnali hatállyal fölmentettek állásomból. Én megföllebbeztem a Központi Ellenőrző Bizottságnál. De semmit sem tettek. A házamat megvette az egyesített TSZ, főagronómusi lakásunknak. A hitelt visszafizettem, a maradék pénzből pedig Győrben vettem szabadkeretes OTP lakást. Ma is ebben lakom.

36 éves koromtól a politikából távol tartom magam. Mikor lehetett – még rendszerváltás előtt – írásban kiléptem a pártból.

Tizenöt évet a közművelődés különböző szintjein dolgoztam, majd tizenhét éven át pedagógusként.

1996-ban megújítattam tanári diplomámat. Lehetőséget kaptam, hogy nyugdíjba lépés után még nyolc évig dolgozzam a Jedlik Ányos Középiskolában. Oszályfőnökként feldolgoztunk különböző etikai témákat és mint multiplikátor ezt bemutattuk a városban más középiskolai osztályfőnök számára is az iskolai könyvtárban. (Pl. a 7 főbűn értelmezése).

Tanítványaim közül sokan váltak színházértőkké, lettek rendszeres tárlatlátogatók. Könyvtári kapcsolataim révén több ezer szépirodalmi művel sikerült gyarapítanom a kollégiumi könyvtárat. Történelemből 4,5-es átlagot szoktak elértni diákjaim. Részt vettünk területi történelmi versenyeken is. Sokakkal tartom a személyes kapcsolatot ma is.

Győr, 2011.12.05.

Viszló László

„…tudom életművem hogy lecseng és oldalogva takarodni kell,
csak épp csepp kíméletért esengek: ne elevenen hantoljatok el!...”